Régi mondás, hogy amit eszel, azzá leszel. Szervezetünk működéséhez „üzemanyagra” van szükségünk. Ez az üzemanyag nem más, mint a napi rendszerességgel magunkhoz vett tápanyagok (ételek, folyadékok) mennyisége. A szervezetnek azonban a tápanyagot át kell alakítani, fel kell dolgoznia ahhoz, hogy energiát tudjon nyerni belőle.
A mindennapi táplálék lebontási folyamatát emésztésnek hívjuk. A tápanyagok emésztése már a szájban elkezdődik. Az emberi emésztőrendszer mintegy 5-6 méter hosszú. Ezen a szakaszon játszódnak le az emésztés és a felszívódás folyamatai, ahol a tápanyagok molekuláris alkotóelemeikre bomlanak, majd felszívódnak.
Száj, nyelv és a fogak
A szájüregben a fogak pedig pépé morzsolják a táplálékot, miközben ez a pépes anyag nyállal keveredik. A nyál választja ki például a nyál-amiláz nevű enzimet, ami rögtön megkezdi a táplálékban található keményítő bontását, így „előkészíti” a gyomor számára az emésztést. Ezért is fontos, hogy alaposan megrágjuk a táplálékot. A nyelv a szájban ide-oda mozgatva, - mintegy betonkeverő - segít összekeverni a táplálékot a nyál-amiláz enzimmel a könnyebb emészthetőség érdekében, majd jelentős szerepet játszik a falat lenyelésében is.
Nyelőcső
A táplálék a szájból a nyelőcsőbe kerül, ami egy gyűrű alakú, hosszanti lefutású izmos „cső”, amely perisztaltikus (összehúzódik-elernyed) hullámszerű mozgása révén továbbítja a tápanyagot a gyomor felé.
Gyomor
A gyomor gyakorlatilag egy tápanyag-tartály, ahol raktározódik a lenyelt tápanyag, miközben itt is beindulnak az emésztési folyamatok. A gyomor emulgeálja a zsírt, vagyis apró zsírcseppekre bontja, de más kémiai (emésztési) folyamatokért is a gyomor a felelős. A gyomor falában lévő speciális sejtek sósavat választanak ki, ami hatékonyan hozzájárul az emésztési folyamatokhoz. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a gyomor hogyan bírja a savas közeget? A gyomor a sósav ellen egy vastag nyálkahártyával védekezik. Ha viszont a nyálkahártya folytonossága megszűnik például gyomorfekély esetén, akkor komoly egészségügyi problémák alakulhatnak ki. A gyomor termeli még a pepszin nevű enzimet is, amely a fehérjebontásban vesz részt. A gyomor falában lévő, nyomásra érzékeny idegsejtek folyamatosan mérik a telítettségi szintet, amik jelzést küldenek az agynak. A jóllakottság érzését gyakorlatilag az agy „mondja” meg. A táplálék szervezetbe kerülése számos hormon működését szabályozza. A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek sejtjei például elkezdik az inzulin hormon kiválasztását, ha a vérben a táplálkozás hatására a vércukorszint megemelkedik.
Vékonybélrendszer
A gyomorból a vékonybélbe kerül a tápanyag. A vékonybélbe került savanyú kémhatású gyomortartalmon többféle emésztőnedv „dolgozik”. Ezek közé tartozik a hasnyálmirigy nedve, az epe és bélnedv. A vékonybélrendszerben történik az emésztés egyik kulcsfontosságú szakasza, amikor a fehérjék, szénhidrátok, és a zsírok felszívható elemeikre esnek szét különféle enzimek és bonyolult folyamatok hatására.
Hasnyálmirigy nedv: fehérjebontó enzim a tripszin, zsírbontó a lipáz, az amiláz pedig a szénhidrátokat bontja. Ezeken kívül még számos enzim felel a bontó folyamatokért.
Epe: Az epe a máj váladéka, amely a keserű ízű, zöldessárga lúgos kémhatású váladékot naponta termeli. Ennek egyik összetevője az epesavak, amelyek olyan koleszterinmolekulák, melyeket a májsejtek termelnek koleszterinből. Az elsődleges epesav-molekulák fokozzák a lipidek (zsírok) oldékonyságát és felszívódását a szervezetben. Elmondható, hogy az emésztés kémiai folyamatait a vékonybél mirigyei által termelt bélnedv fejezi be.
Vastagbélrendszer
A szervezetben fel nem szívódott anyagok elfogyasztásuk után néhány órával eljutnak a vékonybél végső szakaszába, és a vastagbél kezdeti részébe. A bélrendszer ezen részén a béltartalom továbbmozgása lelassul. A tápanyagok elfogyasztás után mintegy 14- 16 órával – egyéntől függ - már megjelenhetnek a székletben a fel nem szívódott anyagok. A vastagbél teljes kiürüléshez a szervezetnek mintegy 48 órára van szüksége. A vastagbél rendszer egyik lényeges feladata a béltartalom (széklet) sűrítése, azaz a benne lévő víz és oldott sók visszaszívása a szervezetbe. A vastagbélrendszernek saját enzimjei nincsenek, hiszen az emésztés folyamata a vékonybélben gyakorlatilag lezajlott. A vastagbélrendszerbe jutott béltartalom tartalmazhat még meg nem emésztett szénhidrátot, zsírt és fehérjéket, amelyeket a vastagbél bélbaktériumai elbontják. A széklet emészthetetlen anyagokat – növényi rostokat, magvakat -, vizet, sókat, stb. tartalmazhat.
